Veszteségmentes, de nem jobb az eredetinél
A FLAC veszteségmentes formátum: a hangot pontosan úgy tárolja, mint a WAV, de kisebb fájlba csomagolja. Ha az OGG-t FLAC-re konvertálod, a dekódolt Vorbis vagy Opus jel tökéletesen mentődik el, és további adat nem vész el. A FLAC azonban egy veszteséges fájl veszteségmentes másolata. Nem szólhat jobban, mint az OGG, amelyből készült, és az így létrehozott FLAC nem azonos a CD-ről rippelt FLAC-kel.
Miért érdemes mégis
- Többször szeretnéd szerkeszteni a hangot, és nem akarod, hogy minden mentés újabb tömörítési veszteséget okozzon.
- A lejátszód, samplered vagy archiváló rendszered támogatja a FLAC-et, de az OGG-t nem.
- Egy projekt minden fájlját egyetlen veszteségmentes formátumban szeretnéd tartani, hogy a későbbi konvertálások ugyanabból az alapból induljanak.
Ha csak hallgatni szeretnéd, tartsd meg az OGG-t. Kisebb, és ugyanúgy szól.
Fájlméret és beállítások
Egy 160 kbps-es OGG Vorbis fájl percenként nagyjából 1,2 MB-ot foglal. A FLAC változat általában percenként 5–7 MB, mert a FLAC-nek meg kell őriznie a dekódolt jel minden mintáját, a veszteséges kodek apró műtermékeivel együtt. Normál használathoz válaszd a 16 bitet; a 24 bit csak akkor van értelme, ha a hangot erősen feldolgozod. Hagyd meg a mintavételi frekvenciát: a legtöbb Vorbis fájlnál ez 44,1 kHz, Opus tartalomnál 48 kHz.
A címkék átkerülnek
Az OGG és a FLAC egyaránt Vorbis-címkéket használ a metaadatokhoz, így a cím, az előadó, az album neve, a szám sorszáma és a dátum hibátlanul átkerül. Ezért a FLAC remek választás, ha a gyűjteményedet címkék alapján rendezed.
Ellenőrizd a forrást
Ha nem vagy biztos benne, hogy a gyűjteményedben lévő FLAC valódi veszteségmentes rip vagy konvertált OGG, nyisd meg a spektrumelemzőben. A veszteséges forrásoknál gyakran éles levágás látszik 16–19 kHz fölött. Ha az ellenkező irányba mennél, és kisebb másolatot készítenél telefonra, használd a FLAC → MP3 vagy a FLAC → OGG konvertert.